ÉN vagyok az, aki kijön Londonba, és a Hiperkarma „utána jön”, én vagyok az, aki úgy dönt, nem megy el a koncertre, mert túl drága, aztán nyer egy jegyet, én vagyok az, aki reggel húzóra issza meg a forró kávét, és elégeti a nyelvét, hátha akkor előbb lesz este, én vagyok az, aki egyedül elindul, azt sem tudja hova, és én vagyok az, akihez ha magyarul szólnak Londonban, annyira meglepődik, hogy angolul válaszol, ráadásul hülyeséget.. én vagyok az, akihez úgy mennek oda ismerkedni, hogy gondolkodtam e már azon, hogy ribanc tetoválást csináltatok magamra :) én vagyok az, aki ott tér magához, hogy egy olyan asztaltársaságnál ül, ahol mindenki magyar és olyan távolról jött, amilyen messze már nem is látni, és én vagyok az is, aki megismerkedik az egyetlen olyan emberrel Londonban, aki ugyanúgy őszintén sírja el magát, mikor megszólal egy szám, mint én :) jójó, ez tényleg nyálas, de olyan volt, mint gyerekkoromban a Michael Jackson koncertek, ahol kiscsajok sírva tépték a hajukat.. sosem értettem..
Mondjuk arra nem sikerült rájönnöm, hogy azért könnyeztem, mert annyira ágrólszakadt vagyok, vagy mert olyan boldog.. hát majd "sávonként állítom magam" :) :) :)
na, dehát mint tudjuk "a világ ilyen, s te itt vagy bennem" (húú de filmes, ez már tényleg gáááááz :p )
A képen semmi nem látszik, de én azért látom.. :)
Robi meg az, akitől a végén elveszik a gitárt, mert konkrétan már az "Este jó, este jó, ki ki nyugalomban"-t is meghiperkarmásította :)
ja, és még annyit.. FYI, az első söröm után közölték, hogy kifogyott a sörcsap.. ezek nem voltak felkészülve a magyarok érkezésére, azt hiszem.. :)
na "szijus" :) (csak NEKED ;) )
