Azt mondják az ember "sosem" felejti az elsőt.. hát én sem egyhamar fogom, az biztos.. az első megkeresett fontok.. nevezetesen 32 darab.
Az egyik itteni ismerősöm babysitter, és a család takarítónője a héten hiányzik, úgyhogy beugrottam helyette. egyébként teljesen jó pénz, nem annyira nagy melóért, főleg annak aki szeret takarítani, mint pl én. De azért egy vadidegen család wcjének súrolása közben, az ember egyszercsak kap valami löketet az agyba,
HOGY KERÜLÖK ÉN IDE?!?!
Félreértés ne essék, örülök, hogy tudtam dolgozni, még akkor is ha csak egy pár órát, örülök, hogy kerestem pár fontot, csak sosem gondoltam volna, hogy ekkora fordulatot vesz az életem.
Gondolom az ilyen rádöbbenések egész sorozata után, egyszercsak majd felfogom, hogy itt vagyok.. Fel kell nekem ezt még dolgozni, hogy pár hónapja még azt sem gondoltam volna, hogy valaha elhagyom Budapestet két napnál hosszabb időre, most meg?! Most meg egy budi kövén térdelek, és igen, tudom, hogy senki nem kérte, hogy jöjjek ide.
Egyébként elég megdöbbentő számomra, hogy egy teljesen átlagos (középosztálybeli) brit család bentlakásos babysittert és takarítónőt alkalmaz, ez itt teljesen normális, átlagos dolog. Így aztán persze az asszony nincs lestrapálva, és nem néz ki úgy, mint egy igénytelen disznó, a férfi nem kocsmába megy munka után, és a kölykök sem sírnak éjszakánként, mert a szülők üvöltöznek egymással. Na de mind1, hagyjuk a magasröptű gondolatokat.. amúgy se volt olyan magas..
A lényeg, hogy általában nagyon kedvesek és nem "csicskáztatják" az embert (nyilván van kivétel), én három órára mentem elvileg, tovább tartott, többet fizetett. Szóval boldogság. Jövőhéten majd jól veszek belőle busz bérletet.. :) :)
