Jójó, igen, tudom tudom.. elhanyagoltam a kedves blog olvasóimat, akik a nulla aktivitás ellenére is napi szinten látogatják az oldalamat új poszt reményében. Ez a hét nem egészen volt alkalmas írogatásra, mondjuk úgy, hogy azt senki nem akarja olvasni amit írtam volna.. :)
először is kezdem azzal, hogy a múlt hét kb a teljes elkeseredettség jegyében, munkakereséssel telt. a legnagyobb nehézséget számomra az jelenti, hogy fogalmam sincs merre kéne indulni.. egy ekkora városban lehetetlen elmenni "mindenhova" ráadásul sokszor azt sem tudom merre van az előre. Azokat a helyeket, amiket ismerek, már mind végigjártam, és ezt megnehezíti, hogy nem tudom hol fogok lakni.. persze lakást keresni bárhol lehet, csak társaság nem biztos, hogy lesz hozzá. Mindegy, én látom ebben a 22-es csapdáját, akkor is, ha ezt most nem sikerült átadni..
Sikerült annyit kolbászolnom a városban (hehe) hogy valahogy kilyukadtam egy "vöröslámpás" környéken, nagy villogó táblák, hogy table dance, meg egy csomó sexshop. Komolyan mondom, ha csak egy fokkal elkeseredettebb vagyok, már asztalon táncolnék, de végül továbbmentem. Annyira viszont voltam elkeseredett, hogy bementem valami (talán?) arabok által üzemeltetett kioskba, hogy vegyenek fel ide, kéremszééééépen.. nem tudom mit hittem, a pali végig nézett rajtam, majd perverz hangon közölte, hogy ohje.. leave your CV, és a végére még kacsintott is egyet.. kifele menet hallottam, hogy összeröhögtek, lövésem sincs miért.... hál isten azóta se hívtak..
még az első héten, beadtam az M&M Worldbe, ami kb a központban található, ahonnan szerencsére vissza is hívtak egy telefonos interjúra, és pénteken már voltam egy "próbanapon". Legalábbis én azt hittem, hogy arra megyek.. Ott persze kiderült, hogy közel sem próbanap, hanem csoportos interjú, 20 fővel.. óóó hogy utálom én az ilyet.. Kezdem azzal, hogy mindenki (3-4 kivétel) angol anyanyelvű, nagydumás fekák, a társaságból hárman színésznőnek készülnek, mindenki extra-extorvertált.. sok sikert kívánunk. Aki egy kicsit jobban ismer, az tudja, hogy én ilyen szituációkban láthatatlanná válok, és ez most is így történt..
Az egészet úgy kell elképzelni, mint valami idióta első nap a suliban foglalkozást. Mutatkozz be, rajzolj valamit, ami boldoggá tesz, és prezentáld (rajzoltam volna egy száraz fehér nagyfröccsöt, de sztem senki nem értékelte volna, így a rendkívül kreatív pálcikaemberekből álló baráti társaságomat vetettem papírra, bamba vigyorral díjazták.. ) aztán jött az ismerjük meg egymás bingó, kapaszkodjatok meg a nyeremény egy zacskó m&m.. nem nyertem meg.. de annyira nem zavart, mert az asztalon amúgy kb 5-5-5 kiló volt, fogyasszátok egészséggel. jó, hogy nem is szeretem az édességeket..
Az öt órás foglalkozás alatt arra sikerült rájönnöm, hogy itt minden gyereket úgy nevelnek fel, hogy TE vagy a világ közepe, ne törődj semmivel. Jaj, erről jut eszembe, mikor múlt héten egy útfelújítás mellett mentem el, és van egy gyalogosok számára ráccsal elzárt kb egy fő szélességű útszakasz, amiben lehet araszolni.. Egy nő három gyerekkel jött és az egyik kislány úgy üvöltött, mint valami fába szorult féreg, tényleg idegesítő volt.. Erre egy pasi rászólt, hogy excuse me.. Nem kussoltatná be a kölykét?! Erre a nő, annyira behergelte magát, azt hittem kidönti a karám oldalát, leoltotta a pasit, hogy ez egy gyerek és neki JOGA van üvölteni ha üvölteni akar, majd a megszeppent kislányt agresszívan felkérte, hogy üvölts sweetie, üvölts hangosan, hallja csak mindenki. és még mindig araszolunk a kis karámban.. Lassan én is üvöltök.. na így nevelnek itt gyereket.
Visszatérve az M&M-hez, ez egy igazi nagy boldog család, amitől én simán be tudnék hányni anytime. :) Volt egy csaj, Frances, színésznőnek készül és mindenről van véleménye, de csak ha affektálhat közben. A kérdést még nem tették fel, de Frances már jelentkezett.. Zseniális.. hatalmas karakterek voltak ott amúgy. Volt egy feka srác, aki mindenki válaszára reagált vmit, ha kell, ha nem, és természetesen, ha ez lány, akkor rá is mozdult. Egy igazi kis humor herold.. Visszavonom a fentieket, nem is első nap az iskolában, inkább csoportos foglalkozás az elmegyógyban.
Nade, túléltem, és a végén volt még egy "utolsó szó jogán mit mondanál nekünk" ahol én nagyon cselesen odaírtam, hogy remélem nem jelent akadályt, hogy nem vagyok angol anyanyelvű és hogy ennek ellenére adnak egy esélyt. szerintem ez volt az én szerencsém.. itt mindenkinek jogai vannak és nagyon ügyelnek arra, hogy ne legyen senki hátrányosan megkülönböztetve.. viharverten kullogtam hazafelé.. gondoltam, hogy ebből már semmi nem lesz.. DE, az imént hívtak, hogy felvetteeeeeeeeeeeeeek. Igaz, csak heti 20 órára, ami azt jelenti, hogy kb a szállás és a bérlet árát keresem meg. Egy kedves ismerősöm mondta, hogy nem baj, legalább éhen halhatsz a metrón. És nem, még azt sem, ebből csak buszos bérlet ára jön ki.. de ott.. ott éhen halhatok, igen! :) és nagyon remélem, hogy nem cukorkában adják a fizut.. viszont akkor legalább éhen halni nem fogok :D
Egyébként kasszázni fogok, ami azért vicces, mert egyedül a kasszát és a jelmezben ugrálást nem jelöltem meg, mint betölteni kívánt pozíció. Ezek nyilvánvalóan nem tudják, hogy aligkettessel mentem át matekból és hogy két hét után még mindig nem ismerem fel a pénzérméket..
hejj.
