londoff

 Úgy döntöttem, írok egy bejegyzést, mert minden nap valaki "cseszeget", hogy miért nem írok.. Ami jó érzés, hogy valakit érdekel, hogy miféle oktondi dolgokkal telnek mindennapjaim, de ha jobban belegondoltok, ti se sokat tudnátok írni arról, hogy mi történik veletek minden nap.. Egyébként ezt még a jóisten se akarja, hogy írjak, ugyanis mikor végre rávettem magam, hogy na most! most! most! most nekiállok, és összedobok egy bejegyzést, nem találtam sehol az új felületen az új bejegyzés gombot.. az nem is gomb, mind1.. húsz perc kőkemény keresés után az új bejegyzést nem, viszont a váltás régi nézetre "gombot" megtaláltam, juhéééééé. aki tudja hol van, légyszi mondja már el, köszi! 

Szóval gondolom azt azért nagyjából mindenki tudja, hogy két hete voltam otthon. Röviden összefoglalva: jó volt! 
Egyébként mikor mentem hazafelé, még kinéztem a repülő ablakán, és láttam ahogy elhagyjuk a szigetet, olyan érzés volt, mint a jurassic parkban.. hát megmenekültem erről az elátkozott szigetről :) :) 

Elég nehéz volt egyébként visszajönni. Valahogy amolyan tragédiának éltem meg, de nem is azért mert vissza kellett jönni, hiszen akármikor hazamehetnék, ha akarnék, de valahogy mégsem akarok.. ne ezt most nehéz lehet bárkinek megérteni, aki nem az én fejemben él, de talán néha jobb nem ellenkezni, hanem úszni az árral, amíg nem lesz ennél egy SOKKAL jobb ötletem. Világmegváltó gondolat, tudom.. 

Na most itt megint kicsit rám tört az alkotói válság.. amióta visszajöttem, nagyjából majdnem minden nap dolgoztam. A meló minden nap teljesen ugyanaz, van hogy többen, van hogy kevesebben vannak, én kasszázom, és az elmúlt időszakban többször volt hiányom, mint ahányszor nem.. biztos ott jár az eszem mindig, ahol kell... :) eddig nem szóltak.
Fujjjjjjj egyébként milyen undorító érzés esténként kétezer fontokat leadni (és ugye ez csak a kp-s tranzakció, ami a fizetések kb 1/3-a) gondoltam már rá, milyen funky lenne egyik este egy szó nélkül udvariasan elköszönve lelépni a lóvéval. 

Lecserélték viszont három teljes napra a régi cd-t, viszlát lady gaga, viszlát rihanna, hello mr. morrison. el se hittem. de aztán úgy döntöttek a doors valahogy nem a kisgyerekes családok zenéje, és visszahozták rihannát. erősen gondolkodtam már, hogy földhöz vágok egy bögrét és drámai módon felvágom vele az ereimet, ha még egyetlen egyszer meghallom az "only girl in the world"-ot. 
A napokban egyébként valaki a padlóra pisilt. Mármint az áruházban, kerek 8 méterre a wc-től. Furcsák az emberek..

Az az ember is elég furcsa volt, aki meg a buszon rágyújtott egy füves cigire mellettem. Egyből mindenki lement az alsó szintre, gondoltam lemegyek én is, mert hát jobb kerülni a bajt. Legjobban az zavart, hogy nem volt kedvem felállni, mert még volt hátra vagy hat megállóm. Egy ilyen tahó miatt utazhattam az ajtóban, mire két megálló múlva lejött felfújt arccal, már láttam magam előtt ahogy leszállás előtt még szépen leokád. De szerencsére udvarias volt, és nem rám hányt. 
Azt hittem ennél rosszabb már nem jöhet, de aztán másnap egy kedves szintén nagyon jól szituált úr nekiállt csipesszel körmöt vágni a buszon. Repkedtek a kis darabok a lerágott csirkecsontokra.. london buses, 18,80ért hetente, és közben meg mint tudjuk, az élmény megfizethetetlen. 
Szóval ilyen, és ehhez hasonló egyébként teljesen jelentéktelen dolgok történnek velem mostanában.. 

Voltam viszont a Peckham Rye Parkban. Ha bárki erre jár (miért járna) mindenképpen menjen el, mert csodaszép. azt gondoltam, hogy ez is csak majd valami Hyde park féle humbuk lesz, hogy milyen szép és milyen jó, közben meg egy unalmas puszta az egész, és NEM. Japán kerttől kezdve, kis lugasokon át, mini vízesés meg minden amit csak az ember elvárhat egy parktól. csináltam néhány képet.. ha esetleg valakit érdekel :) 

És ez a kis csoda: 

Végezetül pedig két csodálatos kép a "második otthonom"-ról.. 

Ezt a négy bamba izét nézem heti legalább 39 órával több órában, mint amennyire igényem lenne. 
ennyi voltam mára, mert holnap megint nyitok, lehet tapsolni a majmoknak már hajnalok hajnalán.. legjobbakat.