Az előző bejegyzésből kiderül, hogy voltam Brightonban, ahol egész jól éreztük magunkat, de mint tudjuk az én életemben egyetlen öröm sincs üröm nélkül.. már ott is megállapítottuk, hogy igen, eléggé megkapott a nap.. estefelé beültük egy étterembe, ahol a pincér az ajtóból még visszalépett és nevetve megkérdezte: "Ott mi történt? élvezzük a napsütést, mi?" azt hitem szájba térdelem. Akkor egyébként még sokkal jobban szórakoztam a dolgon én is, valóban olyan vörös voltam, mint egy rák.. Másnap reggelre azonban már a fele se volt tréfa. Az arcom szó szerint felhólyagosodott és igazából felismerhetetlenül néztem ki. A neten kutakodva kiderült, hogy valószínűleg másodfokú égési sérüléseim vannak avagy napallergia, ha van egyátalán ilyen..
Azon kedves ismerőseim, akik most szeretnének kioktatni arról, hogy naptejet kell használni a napon, és miért nem kented be magad, és tudhatnád, hogy a nap veszélyes, most mondom, ITT STOP, ezt már megkaptam jóanyámtól is, és különben is, be voltam kenve.. Számomra a leginkább érthetetlen, hogy éghettem meg ennyire, és ami azóta történt.. azt meg végképp nem értem már..
Azon kedves ismerőseim, akik most hasukat fogva röhögnek, megkérem tartsák vissza röhögésüket, amíg elmúlik és már én is tudok ezen nevetni :)
Naszóval, szerencsére másnap is offos voltam, gondoltam egy nap alatt simán lemegy a pirosság, aztán visszatér minden szépen lassan a normál kerékvágásba. De mint fent már említettem, második reggel hatalmas fájdalomra és hólyagokra ébredtem.. a gyógyszertáros azt mondta, nem kell aggódnom, ez egy csúnya leégés, szedjek kálciumot, arra az esetre ha allergia és kenegessem aloe verával. Ez ment is szépen, ennek ellenére azért sajnos le kellett mondanom a következő napi melót, mert még mindig nem voltam szalonképes állapotban. ÉS hogy egy hatalmas szóviccel is éljek, égett a pofámon a bőr, hogy nem tudok dolgozni menni.. mert hogy érted.. hö és hö. ;)
Másnapra kezdtem jól lenni, meg is írtam, hogy gyerekek, no para, visszatér a szuperkasszás, jöhetnek az olimpikonok csokit venni, megyek dolgozni. ahha.. gondoltam én, reggelig, amikor is arra ébredtem, hogy nem elég, hogy vörös vagyok még mindig, de konkrétan az éjszaka folyamán Geronazzo Mária lett belőlem.. Nem nagyon volt mit tenni, mégsem hívhattam fel őket, hogy bocs, mégse, elnéztem, mégse vagyok jobban, be kellett mennem megmutatni magam (amúgy is az az alapszabály, hogy csak akkor nem kapsz "büntetést" ha beteg vagy, ha bemész megmutatni magad, hogy igenis kérem szépen én beteg vagyok). Szerencsére a managerem épp ott volt, aki egy barátságos "Holy shit!!"-el nyugtázta a kinézetem.. na, legalább a büntető pontok miatt már nem kell aggódnom.. Elzavartak hát a walk in clinicre. Merthogy itt még az orvos se úgy van ám, hogy beteg vagy orvoshoz mész.. nem nem. Az úgynevezett háziorvos ellát téged, ad gyógyszert és megsegít a bajban.. úgy 4-6 hét múlva. Nekem persze amúgy sincs háziorvosom, szóval ezen nem is aggasztottam magam. Amúgy sem volt kedvem előről kezdeni a miért nincs neked lakcím igazolód kérdést.. (nem is értem, hogy egy ilyen városban, ahol ennyi a bevándorló és ahol évek óta eltörölték a hivatalos lakcímbejelentést, tulajdonképpen miért is akar MINDENKI tőlem lakcímigazolót?!?!)
Háziorvos és temérdek idő hiányában, szóba jöhet még a kórház és a walk in clinic. Legalábbis amennyire én tudom.. a kórházzal az a baj, hogy míg megvan mind a négy végtagod és nem áll ki egy balta a fejedből, nem igazán vagy számukra érdekes eset. Doktor House módjára kihajítanak, hogy unalmas vagy.
A walk in clinic meg valami elfajzott egy hely. Bementem, mondom a néninek, hogy.. dehogy mondom.. rámnézett és megkérdezte: Az arca miatt? lángelme.. vág az esze.
Kitöltettek velem egy csomó papírt, addig se unatkozzak amíg várok, majd közölték, hogy két mód van, öt perc múlva valaki megkérdezi, hogy mit akarok itt, ha megfelel amit ő mond, akkor isten veled, ha nem akkor várnom kell egy órát.
Ahogy az meg volt jósolva, jött is a nővérke, hogy megkérdezze mit akarok én itt. Elmondtam volna a kálváriámat, de már félbe szakított, hogy akkor itt egy allergia gyógyszer, de majd ne lepődjek meg ha nagyon álmos leszek. Kérdem én, de ezt most így hogy, meg mire, meg miért, nem lehet hogy beszéljek egy orvossal? Nálunk nincs orvos, üljön le, egy óra múlva beszélhet valakivel. Hm.. miért épp egy óra? Hátha addig feladom a várakozást? Egyébként majdnem bejött az elméletük, meg kb az 56. perc környékén felálltam, és éreztem, hogy vészesen közel állok, hogy elhúzzak innen, mindez csak időpocsékolás.. Egy óra alatt annyi történt mindössze, hogy egy fickó, aki látványosan rosszul volt, annak ellenére, hogy kreol volt falfehérre váltott, a székről a földre ül, félodalasan feküdt, majd kifeküdt. Gondolom én, hogy talán az hidegebb volt neki.. Nem volt részeg, nem volt hajléktalan, csak valaki, aki nagyon rosszul van. Ott szenvedett szó szerint a földön, vergődött mint valami partravetett hal, erre jött az egyik ilyen kék ruhás majom, mondja neki Excuse me! Gondoltam, na végre, egy érző szívű ember, legalább talán ad neki valaki egy pohár vizet. ÉS NEM! Konkrétan a nő megkérte, hogy ne az út közepén feküdjön már, legalább üljön olyan helyre ahol nincs útban. :)))))))) ezmiiiiiiiiiii? jézus..
na nembaj, a story rövidre zárása képpen, bementem, újra előadták, hogy naptejet kell használni napozáshoz, és kiderült, hogy tulajdonképpen valami allergia jött ki rajtam a naptól amit a leégés még tetézett. Hát ennyi, kaptam kencéket, lassan egy fél havi keresetet költöttem el erre az egész történetre, DE Brighton nagyon szép volt és úgy másfél hét múlva, ha az égiek is úgy akarják, újra lesz bőr a képemen! :)
Legjobbakat :)
